Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Hazai "breaking news" Lampé Ágnes, mediakutato.hu, 2006. tél. Részlet a tanulmányból Az MTV ostromának képei Az MTV ostromának közvetítése televíziós és „nézõi” szemszögbõl is elõzmény nélküli. Dolgozatomban az országos közszolgálati és a két országos kereskedelmi csatorna hírigazgatójának véleménye alapján igyekeztem utánajárni, hogyan „reagáltak” a válsághelyzetre a televíziók. Milyen eszközökkel, milyen formában és szabályok szerint közvetítettek, illetve milyen tanulságai lehetnek egy breaking news szituációnak? Mikor és milyen keretek között indokolt az adás felfüggesztése és az élõ tudósítás? Milyen gyorsan lehet és kell közvetíteni? A kérdések tisztázása rávilágíthat arra, lehet-e bármilyen különbség az eltérõ tematikájú, mûködésû és finanszírozású televíziók „válságtudósítói funkciója” között. Elõzmények Miután nyilvánosságra került Gyurcsány Ferenc miniszterelnök balatonõszödi beszédének hangfelvétele, szeptember 18-án este a Kossuth téren gyülekeztek az emberek. A tüntetõk egy csoportja a Szabadság térre ment. Azt követelték, a Magyar Televízió (MTV) élõ adásában olvassák be petíciójukat. Ezt a televízió vezetése nem engedélyezte. A tömeg erre átvonult a székházhoz, ahol órákon át farkasszemet nézett a rendõrökkel. Az emberek végül megostromolták a fõbejáratot. Bejutottak a székházba, ahol jelentõs károkat okoztak. Mivel csak a hírTV közvetítõ kocsija volt jelen a Szabadság téren, a két nagy kereskedelmi csatorna – az RTL Klub és a TV2 – is átvette a képeit. Az MTV saját felvételekbõl, szerkesztett összefoglalókkal dolgozott. Az esemény televíziók általi közvetítési módjáról, hangnemérõl és lebonyolításáról Vásárhelyi Mária írt éles hangú kritikát. Úgy vélte, a katasztrófák (augusztus 20. és szeptember 18.) médiareprezentációja rámutatott: a média mély szakmai válságban van. Cserbenhagyta a nézõket és totális csõdöt mondott, saját felelõsségét pedig még csak fel sem ismerte: „A televíziós csatornák közül egyedül a Hír TV nyújtott folyamatos képi tájékoztatást. Ám az a mélységes szakmai és erkölcsi mélyrepülés, amelyrõl ezen az estén a Hír TV tanúbizonyságot tett, remélhetõen örök idõkre elrettentõ példaként fog szolgálni a hazai médiatörténetben [...] Ám míg a Hír TV-ben javában zajlott a »forradalom«, a többi televíziós csatornán rezzenéstelenül folytatódott az elõre eltervezett mûsor. Így annak, aki mégis neszét vette, hogy valami nincs rendben a fõvárosban, és további információra vágyott, nem maradt más választása, mint nézni a hírcsatorna »forradalomról« szóló tudósítását.”1 Monori Áron a közvetítésrõl szóló elemzésében úgy vélte, a hírTV-s tudósító szakmailag és etikailag kifogásolható szóhasználata, felelõtlen és elfogult helyzetértékelése alapjaiban tért el a valós szituációtól:  „A szeptember 18-ról 19-re virradó éjszakai Kossuth téri tüntetésbõl az MTV ostromába torkolló események Hír TV-s közvetítését alapvetõen két folyamatosan visszatérõ és persze szorosan összefüggõ motívum határozta meg. Egyrészt az események forradalomként való megjelenítése, másfelõl a rendõrséggel kapcsolatos negatív attitûd felkeltése, a rendõri brutalitásra való állandó utalgatás. Mindez annak fényében értékelhetõ, hogy minden demokratikus és komolyan vehetõ magyarországi politikai- és közszereplõ egyetért abban, hogy az eseménysorozat nem forradalom volt, illetve hogy a rendõrség az MTV elõtt igen visszafogottan lépett fel a tüntetõkkel és a vandálokkal szemben. A »forradalom–56–fiatalok« kifejezésekkel leírható nyelvhasználat, a rendõri brutalitást és könyörtelenséget emlegetõ fordulatokkal együtt, alkalmas volt a tévészékházat ostromló köztörvényes bûnözõk melletti szimpátia felkeltésére is.”2 Horvát János a 2006. augusztus 20-i tragikus kimenetelû tûzijáték közvetítésével kapcsolatban pedig szintén a médiumok tehetetlenségét hangsúlyozta. Szerinte a televízióknak nincs se válsághelyzetben alkalmazható katasztrófatervük, sem a kivitelezéséhez elegendõ szakemberük: „Megtörténhet-e, hogy profi adók bénultan és gépiesen adják a sokéves filmeket, nem szakítják meg az adást, nem elérhetõk, miközben stábjaik ott állomásoznak a helyszínen, mely idõközben már nem egy vidám tûzijáték, hanem tömegkatasztrófa színhelye lett? Megtörténhet az, hogy ha mégis hírperiódusra ragadtatják magukat, akkor annak dadogás, összevisszaság és rémhírterjesztés a vége? Megtörtént. 2006. augusztus huszadikán Magyarországon.”3 Valóban ennyire rosszul vizsgáztak a televíziók? Valóban nem tudta a közvélemény, mi történik az ünnepen és a téren? Valóban csak egy forrásból lehetett értesülni az MTV ostromáról? Miért nem „változott” a közszolgálati televízió és a két országos kereskedelmi csatorna azonnal hírtévévé? 2006. szeptember 18–19. Az MTV ostromakor a helyszínrõl élõben – eleinte egyedüliként – Császár Attila, a hírTV tudósítója számolt be a történésekrõl: „Azt kell mondanom, hogy amit a Kossuth téren Wittner Mária mondott, hogy forradalom van, az most valóra vált. Wittner Mária október 23-ra akarta az újabb rendszerváltozást, vagy az igazi rendszerváltozást, de úgy látszik, hogy a tömeg ezt nem bírta kivárni, és inkább a szabad sajtó, a média szabadságát követelve ezt a megoldást választotta, hogy nem a történelmi múltunkat is feltáró és annak minden emlékével és részletével rendelkezõ Parlamentet támadták meg, hanem a Magyar Televízió épületét” (23:13). „Itt a háttérben azt mondják, hogy ölik a rendõröket, ezt nem tudom megerõsíteni, nem látok oda, de az biztos, hogy ez, ez olyan, mint '56, amirõl délelõtt vagy a nap folyamán már esett szó a demonstráción” (00:37). „Azt a korábbi tüzet, ami az épület egyik, igazából nem használatos bejáratát érintette, azt úgy láttam az imént, azt eloltották. És most már egyre többen erõsítik meg, hogy jönnek a rendõrök a Szabadság tér irányába. Én még nem látok senkit sem, de természetesen ez nem jelenti azt, hogy az információ, ez az értesülés ez ne lenne valós” (01:52). „Kedves nézõink, mint az imént hallották, a kocka el van vetve, ez már forradalom, ezt Toroczkai László, a 64 vármegye elnöke mondta. Én a képet és a hangot visszaadom a stúdiónak, köszönöm szépen a figyelmüket, viszontlátásra” (03:32).4 Néhány mondat az MTV ostromakor készült, azóta elhíresült hírTV-s tudósításból, amely kiverte a biztosítékot a médiahatóságnál. Az ORTT a lehetõ legnagyobb, egymillió forintos bírságot szabta ki a hírTV-re. „A Testület határozott álláspontja az, hogy az ilyen eseményekrõl való tudósításkor különösen nagy felelõsség hárul a mûsorszolgáltatóra, hiszen nem tárgyszerû közvetítésével könnyen generálójává is válhat a nemkívánatos történéseknek. A Hír Televízió – a fent részletezett módon – ezt tette, a 2006. szeptember 18-iról 19-re virradó éjszaka mûsorszolgáltatásával súlyosan megsértette az Rttv. 4. § (1) bekezdésében foglalt tényszerû és tárgyilagos tájékoztatás követelményét.”5 Meglepõ lehetne, hogy a hírTV a tudósítást – pontosan ugyanerre a jogszabályra hivatkozva – éppen ellenkezõleg, profinak és szakmailag kifogástalannak minõsítette. „A HírTv ZRt. határozott álláspontja szerint, a Hír TV 2006. év szeptember hó 18. napi és szeptember hó 19. napi mûsorszolgáltatási tevékenysége az Rttv. 4. § (1) bekezdésében foglalt sokoldalú, kiegyensúlyozott, tényszerû, idõszerû és tárgyilagos tájékoztatás követelményének maradéktalanul eleget tett.” Majd késõbb: „Nem vitás, hogy tudósítónk több esetben drámai hangú élõ tudósításokat közölt, melyek nem nélkülözték a helyzet súlyosságát érzékeltetõ fogalmakat sem, úgy mint »csatatér«, »ostrom« vagy »háború« kifejezések. E kifejezések használata ugyanakkor sem abban a helyzetben, ott, a helyszínen, az adott pillanatban, sem az események késõbbi értékelése során nem tekinthetõek túlzónak, félelmet keltõnek. A nézõkben ugyanis nem a tudósítónk szavai, hanem maguk az események kelthettek félelmet.”6 Ha nem a szavak, hanem az „események kelthettek félelmet”, ez újra ellentmond az ORTT vizsgálatából levont következtetéseknek: „A Hír TV által közvetített képanyag pontos lenyomatként dokumentálta a Szabadság téren történteket, az egyik helyszínen dolgozó riporter tudósításai azonban nehezítették a nézõk számára való objektív értelmezés lehetõségét, hiszen beszámolója egyoldalú, a tárgyilagos tájékoztatás követelményét súlyosan sértõ volt.”7 A hírTV képeit – a BBC Worlddel, a CNN Internationallel és más csatornákkal együtt – a TV2 és az RTL Klub is átvette. Az operatõr remek munkát végzett. A ORTT hét mûsorszolgáltató szeptember 18–19-i programszerkesztési gyakorlatát vizsgálta meg. Megállapításuk szerint ezek közül csak a hírTV-é bírt médiajogi relevanciával.8 A gond tehát nem a képekkel, hanem a riporter helyzetértékelésével volt. Míg a tudósítást a médiahatóság elfogadhatatlannak, az elvileg objektív tájékoztatásra szakosodott hírcsatorna szakmailag kifogástalannak minõsítette. Naiv a kérdés, hogyan lehet ennyire másképp látni ugyanazt? A tanulmány teljes szövege itt olvasható. Lampé Ágnes Hazai „breaking news", mediakutato.hu , 2006. tél.